„A nagy abszolutizmus keservei után jött a bajor Wittelsbach Erzsébet és odalépett vigasztalónak és közbenjárónak a magyar nép érdekében.”
Burg Kastl, 1972. június 15.
Mindszenty József (1892-1975) a Burg Kastli magyar diákok előtt mondta ezeket a szavakat, és tett vele tanúságot arról a megbecsülésről, mellyel ő is, mint a legtöbb magyar Erzsébet királyné (1837-1898) történelmi emlékét az ő korában és azóta is mindmáig őrzi.
A Magyarországi Mindszenty Alapítvány levéltára őrzi azokat az értékes kéziratokat, melyeket Mindszenty bíboros az amerikai követségen és a bécsi száműzetésben a magyar történelemről írt Egy különös sorsú nemzet címmel. A bíboros szándéka szerint ezek a történelmi esszék vezették volna be az ő személyes Emlékiratait, hogy ráirányítsák a külföld figyelmét a magyar nép történelmének ’zivataros századaira’.
A kézirat külön fejezetet szentel Erzsébet királyné magyarságszeretetének, történelmi felelősségvállalásának és áldott emlékének. A Mindszentyneum és a Gödöllői Királyi Kastély közös időszaki kiállításának megnyitója alkalmából ebből a kiadatlan kéziratból idézzük fel a legértékesebb részeket:
„A magyar történelem tele van érdekes nő-alakokkal. Ez alakok jelentőségre és tulajdonságukra nézve különböznek egymástól; de valamennyit a nőiesség varázsa és bája veszi körül. Erzsébet királyné magasan kiemelkedik számos történelmi alak felett, s nem csak a trón miatt, hanem nagy és elragadó tulajdonságai által. A magyar nemzet védő és oltalmazó szellemét tiszteli benne. Jól esett elhinnie, hogy védangyal őrködik felette, aki – habár nem segíthet rajta –, szívében együtt érez, bánkódik és könnyez vele.
Már az (ezernyolcszáz)ötvenes évek közepén mindenki tudta Erzsébet királynéról, hogy rokonszenvez a magyarokkal. Tudta az ország, hogy magyarul tanul, sőt már meg is tanult, s hogy irodalmunkat olvassa és kedveli. A nagy asszony s a magyar nemzet sorsa örömben, bánatban összefűződött. Erzsébet királyné arcának derűjéből fakadtak a legszebb virágok, Erzsébet királyné könnyei a magyar nemzet legdrágább drágakövei, maradandóbbak és becsesebbek minden gyémántnál. Még a kiegyezés előtt mondta Andrássynak e felejthetetlen és (rá) jellemző szavakat: »Ha a császár dolgai rosszul mennek Olaszországban, ez fáj; de ha Magyarországon van baj, az megöl«.
A történelem nem képes aktaszerűen bizonyítani, mekkora része volt Erzsébet királynénak a kiegyezés létesítésében. Azon jelenetek, melyek a férj és nő között s a legbelsőbb környezet előtt lefolynak, nem kerülnek feljegyezve az archívumokba. Ha valahol, úgy az ily kényes és finom dolgokban igaz a ’Vox populi vox Dei’ (A nép szava Isten szava) elve. A közhit és a meggyőződés Magyarországon az volt s ma is az, hogy Erzsébet királyné befolyása nélkül a kiegyezés nem jött volna létre oly gyorsan és simán. A békülékeny hangulatot az uralkodónál főként Erzsébet királyné ébresztette és élesztette. Az uralkodó tisztában volt feleségének magyar-rokonszenvével. A porosz (katonai) sikerek után, Bécs veszedelmében a királyné tudta, hogy ő és a gyermek trónörökös Rudolf Magyarországon lel legnagyobb biztonságot.
1867. június 8-án Erzsébet Magyarország királynéjává koronáztatott. A kölcsönös előzékenység és kedveskedések kora jött el. A nemzeti lelkesedés lángolt és dicsfénnyel övezte királynéját, aki a koronázási ajándékot visszaadta a magyar honvédség céljaira. A királyné egyházmegyéjének, Veszprém székesegyháznak ajándékozta diszöltönyét és fátyolát. Ő tudta, hogy a bajor Boldog Gizellának, Szent István nejének mindene volt ez a székesegyház. Újra bajor a magyar királyné, ő van itt munkája folytatásában. Már a koronázásra sajátkezűleg varrja össze Szent István palástját; de (a) legelső honvédzászlóalj trikolorjára is maga hímezi a szalagot. A főváros koronázási ajándékából, a díszes imakönyvből soká zengi ő a hálaimákat. Heteket tölt szeretett magyarjai körében.”
Erzsébet királyné emléke sok tekintetben hasonló Mindszenty bíboroséhoz. Sajátos helyet foglaltak el mindketten Magyarország életében. Nem voltak állam- vagy kormányfők, mégis hatással voltak történelmi folyamatokra és sokat tettek történelmi traumák át- és túlélésének megkönnyítése érdekében. Földi életükben éppúgy, mint a nem múló közösségi emlékük segítségével. Mindkettőjükre igaz, hogy nehéz korokban voltak vigasztalói és közbenjárói a magyar nemzetnek. Legyen áldott az emlékük!
Kovács Gergely,
a Mindszenty életútkiállítás kurátora