GULAGOKON ELPUSZTULTAK EMLÉKÉNEK MEGÖRÖKÍTÉSÉRE KIÁLLÍTÁS 

A rendhagyó fotókiállítást megnyitja: Kovács Emőke történész és Nagyné Pintér Jolán, a GULAG Alapítvány elnöke

A szovjet kényszermunkára hurcolás, a második világháború végétől, közel 1 millió magyart érintett a történelmi Magyarország területén, s megközelítőleg 200-300.000 magyar soha nem jött haza. Az ún. GUPVI táborokba – az Ural, a Volga környékére, a Donyeck medencébe – tömegesen kerültek magyarok. A GUPVI táborokba hadifoglyokat, civileket, a magyarországi német ajkú lakosságot hurcolták el. Az általában koholt vádak által ítélet alá vont GULAG foglyok többsége a több ezer kilométerre fekvő ázsiai területeken, például Magadan, Kolima, Norilszk, Ekibasztusz nevű helyeken fekvő táborokban raboskodott. A rabok nagy részével mindkét tábortípusban nehéz fizikai munkákat végeztettek. A férfiak és a női fogvatartottak bányákban, útépítéseken, fakitermelésen, vízierőműveknél, vasútépítéseknél dolgoztak napi 10-14 órákat. Barakkokban laktak, sokszor embertelen körülmények között, akadt olyan eset, hogy köztörvényes rabokkal is összezárták őket. A GUPVI táborokból már 1946-tól folyamatosan hozták haza a fogvatartottakat. A Gulagosok első transzportja 1953. november 25-én térhetett csak vissza Magyarországra, lefogyva, megnyomorítva, megfosztva fiatalságától, álmaiktól, vágyaiktól, akaratuktól…

A Gulagokon Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány Szembesítés című rendhagyó fotókiállítása a még élő GULAG-GUPVI tanúknak állít emlékét. A tablókon Gúth Zoltán (aki időközben távozott az élők sorából), Hartmann Klára, Kerényi Lajos, Marton Ernesztin, Mohos Andor, Tóth István mai és gyermekkori fotói láthatók. A fotókon megtekinthető elhurcoltak közül többen is közel 10 esztendőt raboskodtak ártatlanul szovjet kényszermunkatáborokban.

Jelen kiállításunk valóban egy szembesítés, szembesülés: a múlt, a történelem bűneivel, szembesülés a túlélőkkel, de a társadalom szembesítése is a közönnyel, a múlt relativizálásával.

A kiállítás kurátorai:

Démuth Réka Lilla, grafikus

Kovács Emőke, történész

A filmek forrása: Nemzeti Emlékezet Bizottsága Móczán Péter producer

 A fotók forrása:

Hartmann Klára fotója: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára

A túlélők fotói: családi archívumok

 A fotókat készítette: Démuth Réka Lilla

 A kiállítás megvalósítását támogatta: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.