Mindszenty számomra elsősorban, mint premontrei diák jelenik meg, aki megérkezve a vasi falucskából a vármegye székhelyére, premontrei tanárai segítségével és nevelésével valamint hihetetlen vasszorgalmával és akaratával küzdött nyolc éven át, hogy egyházának, hazájának és népének hűséges és jóravaló fia legyen. Rendi hagyományunk, mint határozott jellemű diákot tartja számon, ugyanakkor nagyon érzékeny lelkülettel. Diákkorában írja meg az Édesanya című művének „diákváltozatát” – melyben a családtól való elszakadás  érzései is megjelennek, de megjelenik a bensőséges lelki közösség iránti  igénye, mely egész életében végigkísérte.

A Premontrei közösség éppen a napokban állított szobrot a néhai bíborosnak az ősi Alma Mater udvarán. A jeles személyiségeknek nincs szükségük ugyan szoborra, de nekünk, akik feltekintünk az ő nagyságukra bizony van.  

Mint katolikus ember várom a napot mikor kimondva is, az emberi erkölcs és szentség legmagasabb fokán tisztelhessem, de mint magyar ember addig is nemzeti hősként szeretem tisztelni a kiváló jellemű és gerinces embert. Ha van mulasztásunk a rendszerváltozás óta, az bizony az, hogy a magyar történetírásban és történelem feldolgozásban nem kapta meg az őt megillető helyet, hiszen egy olyan korban volt ő iránytű sokak számára, amikor a hit megvallásáért nagyon kemény árat kellett fizetni. Bár egyértelműen kijelenthető, hogy az igazsághoz mindvégig hűséges maradt, de az igazságot sokat nem úgy értelmezik manapság, ahogyan Ő tette. 

Történelmi személyiség volt történelmi szereppel, és ennek tudatába, ennek vállalásával követte isteni Mesterét! A magyar nép lelkiismerete volt ő a Júdások korában, acélos gerinccel és a sokaknak fájó igazság fényének az életben tartásával! Még a bebörtönzött, külhonba taszított, korlátozott „léte” is veszély volt az akkori rendszer számára. El lehet képzelni, hogy milyen hatással töltötte volna be történelmi küldetését, amennyiben nem állítják félre, de mégis azt kell mondanunk, hogy a keserű emberi sors mögött egy teljesen felajánlott élet van, melyet nagylelkűen a bíboros úr tett a Haza és az Egyház oltárára.  Mi, maiak ne feledjük, hogy a Mindszenty bíborosnak adósai vagyunk!

Számomra az önátadás és a következetesség példája, akit sziklára állított a történelem Ura! 

Fazakas Z. Márton OPraem, apát