A negyedik Mária-ünnep, Sarlós Boldogasszony napja sok helyütt az aratás kezdetét jelezte. Ehhez a naphoz kötötték azt az eseményt, amikor az áldott állapotban lévő Mária meglátogatta Erzsébetet.

Ünnepe hazánkban a középkor vége felé gyökeresedett meg. 

Sarlós Boldogasszonyra úgy tekintettek, mint a Nagyboldogasszony egyik megnyilvánulására, a szegények és a szükséget szenvedők gondviselőjére, a halottak oltalmazójára, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogójára, valamint a várandós édesanyák vigyázójára.

Mindszenty bíboros országot megújító tevékenységében, a magyar nemzet mélyreható lelki-erkölcsi megújulásában is kiemelt jelentősége volt a Mária-tiszteletnek.

„Csodálatos fonala a magyar történelemnek a Mária tisztelet. Ahogy a Duna kiemelkedik vízhálózatunkból, úgy emelkedik ki szélességével és mélységével a Mária tisztelet a történelmünket átjáró sok egyéb szellemi, lelki folyamatból.”

„Csak azt tesszük a Mária tisztelettel, amit Jézus Krisztus tett és tanúsított Máriával szemben. Jézus szeretve tisztelte Máriát, engedelmeskedett neki és bekapcsolta üdvösségünk legfelségesebb mozzanataiba és titkaiba. Gyermek soha úgy nem szeretett édesanyát, mint Jézus Krisztus. Jézus meghalt az emberekért, de elsősorban érte halt meg, hogy kifizesse nagysága, méltósága és kiváltságai nagy tengerének nagy árát.”