A tragikus vértanúhalált halt szerzetes, 1904-ben, Kiss Lászlóként, ezen a napon, egy szegedi cipészmester fiaként látta meg a napvilágot. 42 évvel később, a kommunista diktatúra kegyetlen módszereinek áldozatává vált. Egyházi személy lévén példát statuáltak vele, ráadásul politikai szerepvállalása még inkább szemet szúrt a hatalomnak, így ellenséget kreáltak belőle és 1946-ban egy koncepciós per fő vádlottjaként elítélték és kivégezték. Története előre kigondolt mozaikdarabja volt a hercegprímás, Mindszenty ellen uszító lejáratási kampánynak is. 

Gyöngyösön, egy orosz katonák elleni gyilkossági ügybe keveredve, Kiss Szaléznak az volt a vétke, hogy nem szegte meg a gyónási titoktartást, és nem tanúskodott a nála gyónt fiatalok ellen. A vád szerint a merénylet elkövetésére mi több ő bíztatta őket, és ha ez nem lett volna elég, még fel is oldozta tettük bűne alól az ifjakat a gyóntatások alatt. A korabeli egyházellenes sajtó cikkei szerint ráadásul mindezt természetesen a hercegprímás tudtával és beleegyezésével tette. „A páter (…)  állandóan arra hivatkozott, hogy az összeesküvéseket közölte Mindszenty hercegprímással és az ő utasításait neki is véghez kellett hajtani, minthogy ő alá van rendelve Mindszentynek” – írta a  Szabad Nép 1946. május 4-ei számában a címlapon közölve a fasiszta összeesküvők előre kitervelt tettét.

Mindszenty József atya így nyilatkozott a kivégzett ferences szerzetesről: „a magyar vértanúpapok sorát Szaléz atya nyitja meg”.

„Minden diktatúrának zombik kellenek. Akik nem gondolkoznak csak cselekednek úgy, ahogy nekik diktálják. Akinek még van hite és aszerint akar élni, azt nem lehet akármire felhasználni. Ezért minden diktatúrának ellensége az egyház és a vallásos emberek. II. János Pál pápa mondta: kutassuk föl a vértanúkat, amíg élnek a tanúk. Mert ennek a kornak nagyon sok vértanúja volt, és ezek egymás után most jönnek elő. A vértanúk vére az egyháznak a magvetése – mondta Szent Ciprián.” 

/ Somogyi Sándor az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papja, a Regnum Marianum közösség lelkésze/

„A kommunista hatalom minden eszközt megengedett magának, hogy lehetetlenné tegyen bennünket. Ez egy élet-halál harc volt (…). Sokszor próbáltam elmélkedni arról, hogy ez hogy is volt. Mert benne voltam, megtapasztaltam. Sejtéseink voltak, de konkrét tudásunk nem volt, és az ember erkölcstelennek érezte, hogy a másikat gyanúsítgassa, hogyha nincsen róla konkrét tudása. Valahol mindent tudtunk és ösztönösen féltettük magunkat (…) Ez lélektanilag, pszichológiailag egy igen bonyolult világ volt.”

/ Dr. Várszegi Asztrik címzetes culusi püspök, volt pannonhalmi bencés főapát/

Az idézetek részletek az Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt c. kiállítás interjú anyagából.

Szerző: Bors-Bulbuk Zsuzsanna, a Mindszentyneum II. emeleti, Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt c. kiállítás kurátora

Kiss Szalézről készült karikatúra. Forrás: Ludas Matyi, 1946. május 12.

Fotó: Majoros Adrián