A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli.

Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Magyarországon a Boldogságos Szűz Mária tisztelete első királyunk Szent István elkötelezett döntésére vezethető vissza. A király, röviddel a halála előtt, Szűz Mária védelmébe helyezte az országát. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak.

Mindszenty József bíboros első szent királyunk útját követte. A kommunista hatalom alatt álló országban több ünnep bevezetésével erősítette Szűz Mária tiszteletét. Nagyboldogasszony ünnepén (1947. augusztus 15.) „Boldogasszony évet” hirdetett. Ebben az időszakban Magyar Nemzeti Kongresszust (1947. október 8.) szervezett. Ezen belül Szent István király felajánlását megerősítette.

A Boldogasszony év során nagy zarándoklatokat szervezett, amelyeken úgy mutatta meg Szűz Máriát, mint Égi Édesanyát, akihez a magyar nemzet fiai, mint édesanyához fordulhatnak. 1947. október 8-án Magyarok Nagyasszonya ünnepén, a püspöki kar jelenlétében erről így beszélt:

„A Magyarok Nagyasszonya tisztelet nem más, mint egy árva, ágtalan, megtépett, megszaggatott nemzetnek odahanyatlása Isten Anyjának és a nemzet anyjának a lábai elé; kitárjuk a sebeket, elpanaszoljuk a keresztjeinket, csalódásainkat, megmutatjuk arcunkon a szégyenpírt, amit hordozunk, és jólesik neki kitárni azt, amit az ember édesanyja előtt szokott kitárni.”