A kitűnő szervező és nagy munkabírású, elhivatott hercegprímás különösen sokat tett az emigrációban élő honfitársai hitéletének és magyarságának megőrzéséért. Mindenhol nagy szeretettel és tisztelettel fogadták, szentmiséit pedig tömegek látogatták.

Mindszenty József, Magyarország száműzött hercegprímása 1972-ben az akkori nyugat-németországi Bamberg városának főtemplomában tartott pünkösdi szentmisét, melyet magyar és német nyelven közvetítettek.

A Szentlélek eljövetelének ünnepén az alábbi a történelmi- és magyarságtudatot kiválóan ötvöző beszédnek a gondolataival készítette elő a bíboros az őt hallgatók lelkét a hét ajándék szüntelen befogadására:

„Hát mi tudjuk, mi a teendőnk a mai napon, Pünkösdnek az ünnepén (…) Mi hiszünk az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, amelynek ring a hajója a hullámokon – látjuk – de bírjuk Krisztusnak az ígéretét is. És mi hiszünk a szentek egyezségében, amelyben ott van Szent István királyunk, akinek a lába nyomában fedezhetjük mi fel azt az oázist, amiről említést tettem. És hiszünk a halhatatlan Isten képmásában, az emberi lélekben, amely az örökkévalóságnak a várományosa, és tudatában van az ő maga nagy, egyéni, családi, menekülési és nemzeti felelősségének. És mi tisztelettel állunk meg – és ennek legyünk a hirdetői – az élet folyamának szentségével és érinthetetlenségével szemben. Mi nem kérünk soha kölcsön a sátántól kezet arra, hogy Isten terveibe beavatkozzunk, és hogy a nemzetünknek olyan támaszai legyünk, mint ahogy az említett ellenségek a támaszai.

Ebben hiszünk, remélünk, bízunk és tudjuk, hogy az Isten a benne bízókat nem hagyja el soha. Ámen.”