A klímaváltozás, napjainkban sokszor emlegetett és sokakat foglalkoztató jelenség. Vajon a közelmúltunk és főként a jövőnk alakításában mekkora és milyen szerepet játszik az ember? Milyen hatása volt a legutóbbi jégkorszaknak a környezetre? Valóban igaz, hogy egy jégkorszakban élünk? Milyen nyomait láthatjuk, érezhetjük még ma is? Mi vár ránk 100 év múlva? A Jégkorszak című kiállítás a hasonló felvetődő kérdéseket próbálja megválaszolni és téma körül forgó tévhiteket, a jégkorszakról alkotott hibás elképzeléseket tisztázza.

A Jégkorszak című kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeum egyik legnépszerűbb kiállítása. Választ keres azokra a napjainkban felvetődő kérdésekre, hogy vajon a közelmúltunk és főként a jövőnk alakításában mekkora és milyen szerepet játszunk, mi emberek.
Jégkorszaknak nevezzük azt az több millió évig tartó időszakot, amikor bolygónk felszínét nagyobb összefüggő jégtakarók borítják. 10 millió éves lehűlési és jégfelhalmozódási folyamat előzi meg, amit rövidebb, szélsőséges klímaingadozások követnek. Kevesen tudják azt, hogy napjainkban is egy ilyen időszakban élünk, tehát a kiállítás egyik üzenete tulajdonképpen, hogy ez nem egy lezárult folyamat, hanem időről időre bekövetkezik.
A bolygófelszín átlaghőmérsékletének változása, a jégtakarók megjelenése, a különböző éghajlati övek kialakulása döntő hatással voltak az élővilág fejlődésére. Az állat- és növényfajok eltérő módon alkalmazkodtak az eljegesedések hideg, szélsőséges éghajlatához. Az emlősök testmérete megnőtt, bőrük alatt vastag zsírréteg halmozódott fel, dús szőrzet borította őket. A tárlat bemutat olyan állatokat, akik sikeresen alkalmazkodtak a hideghez.

• Ilyen pl. Gyima, a negyvenezer éves Szibériában talált gyapjasmamutborjú/bébi, aki minden bizonnyal a kiállítás fő attrakciója. Jól megfigyelhetők rajta fajtája jellegzetességei. Ha a ma élő elefántokhoz hasonlítjuk, a mindössze 17 centiméter hosszú füle aránylag kis méretű a testéhez képest, és a farka is igen kurta. Körülbelül negyvenezer éve a kis mamut belecsúszott egy iszappal teli kis árokba, ahonnan sajnos kijutni már nem tudott. A fagyos iszap azonban tartósította a testét egészen addig, amíg a 80-as években egy aranyásó meg nem találta. Az egyméteres mamutbébi maradványai nagyon épen megmaradtak, így rekonstrukciója megtekinthető a kiállításon. A mumifikálódott tetem 49,5 kilogrammot nyom, de Gyima „élősúlya” körülbelül 100 kilogramm lehetett. A méretei és a fogazata alapján az állat 6-7 hónapos volt, amikor utolérte a végzete. Halálát fulladás okozta, a tüdejében ugyanis agyagot találtak. Valószínűleg egy iszappal teli gödörbe vagy gleccserhasadékba csúszott bele annak idején, majd megfulladt. A testszövetekből vett minták radiokarbon módszerrel való elemzése szerinte mindez 40000 évvel ezelőtt történt.
• A tárlat másik növényevője Glyptodon, vagy más néven óriásőstatun a mai öves állatok távoli, kihalt rokonai. A maradványokból összeállított hátpáncélja egyaránt megtekinthető.
• A kiálltás másik kiemelkedő megafauna (egy időben, egy területen élő nagy testű állatok, 44 kg felett) élőlénye a szintén filmekben sokat látott kardfogú tigris. A Kárpát-medencében nem éltek tömegben, ezért a beremendi leletek különlegesek és értékesek. Az Európai kardfogú tigris rekonstrukciója szintén egyik különlegessége a tárlatnak.
• A kardfogú mellett egy másik ragadozó rekonstrukciója is megtekinthető, a barlangi medvéé, amelyet maradványai alapján a középkorban sárkánynak véltek. A koponya tetején magas taréj és a szemfogak is a sárkányt idézték, ráadásul a csontok nagy része barlangokból került elő. A 19. század elején véglegesen bebizonyították, hogy a legendák nem igazak és a leletek az egykori barlangi medvékhez kötődnek. De a barlangi medve nem csak hegyekben és barlangokban élt. A Fundoklina-völgy -magyarországi- lelőhely is ezt bizonyítja, ahonnan halomnyi medvecsont került elő. A barlangi medve a ma élő medvéknél jóval testesebb volt, tömege 300–700 kg lehetett. Rövid mellső végtagjai, hatalmas mancsai voltak.
• A kiállítás bemutat helyi érdekességet is, hiszen az 1900-ban Zalaegerszeg területén egy mamut csontváz első darabjai kerültek elő Zsilinszky Sándor vendéglős kertjéből. A lelet eleinte a zalaegerszegi főgimnázium tulajdona volt, míg dr. Semsey Andor (földtudományok mecénása, egy balmazújvárosi nagybirtokos) meg nem vette. Mint később kiderült, ez a lelet az ország öt majdnem teljes mamut csontvázának egyike, mely közel 40 éven át Budapesten, a Magyar Állami Földtani Intézetben (Magyar Királyi Földtani Intézet Múzeuma) volt kiállítva, majd a második világháború alatt megsérült, átkerült a Magyar Természettudományi Múzeumba, ahol a 2008-ban rendezett Jégkorszak kiállítás egyik látványos szereplőjeként került újra a nyilvánosság elé.
  A korabeli újság, a Magyar Paizs többször is beszámolt az ásatásokról, dr. Kovács Gyula, a helyi főgimnázium (Zrínyi – gimnázium) tanára, s az itt működő, múzeum felelőse, megkezdte a lelet módszeres kiásását, nagy tömeg érdeklődése közepette. Akkor 2 -3 méteres agyarnak a fele állt ki a földből. Az őslény egyébként égnek álló lábakkal múlt ki (feltehetően nem a Jánka”hegy”magassága, hanem inkább az esetleges lápos vidék mélysége miatt). A mamut második nyakcsigolyája és mellső lábának felső csontja szintén megtekinthető a kiállításban.

Szeretettel várunk mindenkit egy érdekes és fantasztikus időszaki kiállítással, amely visszarepíti az érdeklődőket a jégkorszakba. Interaktív elemekkel, különleges ősleletekkel és rekonstrukciókkal várunk mindenkit a Magyar Természettudományi Múzeum vándorkiállításán.

A kiállítás megtekinthető keddtől vasárnapig 10:00-18:00 között, egészen 2023.április 23-ig.

Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum