A zalai megyeszékhelyen hamarosan megnyitja kapuit a MINDSZENTYNEUM. Ennek apropóján hiteles, köztiszteletnek örvendő egyházi és világi személyek mondják el mit is jelent számukra Mindszenty József.

Császár István püspöki helynök, a Mindszenty Alapítvány kurátora osztja meg gondolatait.

Mindszenty számomra a hit bajnoka… 

Elsőéves kispapként azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk recenziót egy szabadon választott könyvről. A győri vasútállomáson várakozva a könyvárus kínálatát figyelve akadtam rá, Mindszenty József a népbíróság előtt című könyvre. Ez szolgált féléves dolgozatom alapjául és általa kezdtem el behatóbban foglalkozni Mindszenty József életével. Felkerestem sírját a máriacelli bazilikában. Amikor hazatérhetett magyar földre a teste, mindenütt nagy ünnepélyességgel fogadták a koporsót szállító autót. Így történt a győri Városháza előtti téren is, ahol részese lehettem a felemelő pillanatoknak. Mindezt fokozta az Esztergomi Bazilika előtti téren bemutatott szentmise és az újratemetés szertartása. A kripta bejárata előtt  kispapok álltunk sorfalat, amikor nyugvóhelyére vitték Bíboros úr földi maradványait. Itt fizikailag is egészen közel kerülhettem hozzá. 

Tovább erősítette bennem a lelki kapcsolatot a születésének 100. évfordulóján szülőfalujában, Csehimindszenten bemutatott ünnepi szentmise, amelyen kispapként asszisztáltam, majd káplánként pedig többször táboroztunk itt hittanosokkal. Nagy élményt jelentett mind a magam, mind pedig a fiatalok számára a Bíboros úr szülőfalujában eltöltött idő.  A szülői ház, a templom, benne a keresztelő kút, aztán édesanyja sírja elénk tárták az ő emlékét. Nemcsak mint történelmi személyt ismerhettük meg, hanem átjárt minket az ő lelkülete: Egyházának és hazájának szeretete, áldozatkész szolgálata, erős, megingathatatlan hite. Évente elzarándokolok a sírjához, naponta kérem közbenjárást. 

Megtiszteltetésként ért a felkérés, hogy a Magyarországi Mindszenty Alapítvány kuratóriumában képviseljem a Szombathelyi Egyházmegyét és a szülőföldet. 

„Mindszentyt mély meggyőződése, Krisztusba vetett bizalma, evangelizációs szolgálata a mai napig tökéletes példaképpé teszi.”

– Saraiva Martins bíboros

A zalai megyeszékhelyen hamarosan megnyitja kapuit a MINDSZENTYNEUM. Ennek apropóján hiteles, köztiszteletnek örvendő egyházi és világi személyek mondják el mit is jelent számukra Mindszenty József.

Molnár János atya, a zalaegerszegi Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánia kormányzója osztja meg gondolatait.

Mindszenty számomra akkor kezdett érdekes lenni, amikor a róla elnevezett iskolában
töltöttem gimnáziumi éveimet. Ki az, akiről egy iskolát elneveznek? – valahogy ez a kérdés is
motoszkált bennem. Aztán az évek múltával nemcsak történelmi ismereteim alapján kell
választ adnom, hogy kicsoda is Mindszenty, hanem személyes válaszomat is meg kell tudnom
fogalmazni. Most, tíz éves papként – ráadásul, miként egykor Mindszenty is, most én is –
Zalaegerszegen szolgáló papként miként tudok rá tekinteni?

Elsőként talán látom benne azt, hogy a papi hivatás sem egy statikus életforma, hanem
folyamatosan fejlődnie kell, mélyülni és formálódni. Mire is gondolok? Tudom, hogy
Mindszenty fiatal papként került ide, Zalaegerszegre. Tele ambícióval, ötlettel, tenni
akarással. Volt benne kurázsi, hogy elindítson valamit, amivel a zalaegerszegi hitéletnek
lendületet adhatott, próbálta megélni és megértetni másokkal, hogy a Krisztushoz tartozást
komolyan kell venni. Ehhez pedig kész volt minden követ megmozgatni. Ebből sokan csak
annyit láttak, hogy kemény volt. Kemény, de elsősorban önmagához. És sajnos ez a
hajlíthatatlan eltökéltsége biztosan hozott olyan élethelyzeteket, amelyekben nem jól döntött,
nem úgy szólt, hogy abból mindenki a reá bízottakért felelős lelkipásztor szavait hallotta ki.
Volt ilyen, igen, ez is Mindszenty. De amint kezdtem, számomra azért fontos az ő személye,
mert benne kirajzolódik, hogy papságunk nem statikus, hanem folyamat. Hiszen az évek a
büszke fiatalból alázatos idős papot faragott, a fiatalos lendületből megfontolt lépések lettek, a
harcos és tettre kész kezekből pedig egyre többet imára kulcsolt kezek váltak, a mindig futó
lábak egyre többet az Úr előtt leboruló térdekké hajlottak. Mindszenty papsága egy gyönyörű
példa arra, ahogy Isten kezében, mint az agyagozó Mester kezében hogyan formálódik egy
élet, ha hagyja, hogy Isten a próbatételek által alakítsa szívünket az Ő Szíve szerint.

Másodsorban Mindszenty számomra az a pap, akit a körülötte lévő világ mindig olyannak
lát, hogy egyfolytában harcol. Pedig ő csak azért kényszerült megvívni ideológiai csatákat,
mert egyedül Krisztusnak akart szolgálni. Ideológiák viharában nehéz lehetett egyenesen
állni. De ő sem volt olyan, aki „széltől lengetett nádszál” módjára élte volna életét, csak, hogy
előnyökhöz jusson. Sokan ezt konokságnak, makacsságnak, vaskalaposságnak, szemellenzős
életnek titulálták. Pedig „csak” következetesen Krisztus papja kívánt lenni. Egyedül Krisztus
előtt hajtott térdet, pedig Jézus miatt megalázták, kigúnyolták, bebörtönözték. Mégis vállalta,
hogy kiáll Istenért, Egyházért, Hazáért, saját bőrén tapasztalta, hogy legyőzetve is győz Jézus,
és legfőbb vágya az volt, hogy hazánk Szent Pannónia legyen, hogy egyre jobban Isten
országa körvonalazódjon e világban.

Harmadsorban egy olyan templomban végezhetem papi szolgálatomat, amely Szűz Mária
Szeplőtelen Szívének van szentelve, de egyúttal emléket is állít Mindszenty Józsefnek,
valamint Mindszenty védőszentjének, Szent Józsefnek nevét viseli az új közösségi ház. Az
egykori zalaegerszegi apátplébánosra már tényleg csak nagyon kevesen emlékeznek vissza
személyesen, sokunk már csak elbeszélésekből hall róla, és hallja, hogy ki így, ki úgy
emlékszik vissza rá. De Mindszenty számomra egy olyan pap, akinek emlékét egy templom, a
mi templomunk is őrzi. Mert noha a mai kor az emberi gyengeséget előbb veszi észre, mint a
nemes lélek nagyságát, mégiscsak képes meglátni és kimondani: ez az ember valóban Isten
(fő)papja volt.

A zalai megyeszékhelyen hamarosan megnyitja kapuit a MINDSZENTYNEUM. Ennek apropóján hiteles, köztiszteletnek örvendő egyházi és világi személyek mondják el mit is jelent számukra Mindszenty József.

Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát osztja meg gondolatait.

„Mindszenty bíboros számomra a hitében, meggyőződésében megalkuvás nélkül, egy életen át kitartó harcos. Sok magyarázat él bennünk azzal kapcsolatban, hogy miből forrásozik ez: személyiségének alapvető jegyeiből, a történelmi körülményekből, vagy a Szentlélek tüzéből.  Mi a valódi magyarázat? Nem tudom eldönteni, de talán nem is szükséges.”

A zalai megyeszékhelyen hamarosan megnyitja kapuit a MINDSZENTYNEUM. Ennek apropóján hiteles, köztiszteletnek örvendő egyházi és világi személyek mondják el mit is jelent számukra Mindszenty József.

Elsőként Kovács Gergely, okl. posztulátor, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány hivatalos képviselője osztja meg gondolatait.

“Mindszenty bíboros számomra elsősorban egy hozzám közelálló, személyes és kedves Ismerőst jelent, akit tegezve szólíthatok meg imádságaimban. Ez a fantasztikus a szentek tiszteletében, hogy tér, idő és minden más különbség ellenére lelkileg közel kerülhetünk velük is egymáshoz. Gyermekkoromban ismertem meg őt, és az akkori fekete-fehér gondolkodásomnak megfelelően egy tökéletes és meg nem értett „szuperhőst” láttam benne. Ahogy aztán alakult a személyiségem és mélyültek az ismereteim, árnyalódott ez az idealizált Mindszenty-kép, és egyre valódibb, valóságosabb lett. Felfedeztem a hibáit, a tévedéseit, a túlzásait, észrevettem, hogy milyen sok különbség van közöttünk. Volt olyan idő, amikor eltávolodott tőlem, vagy inkább én tőle, de úgy látszik, ez kellett ahhoz, hogy Mindszenty bíboros (is) a helyére kerüljön bennem. Ma már egy olyan példaértékű, gazdag személyiséget látok benne, akivel érdemes foglalkozni, mert mindig új és új színt, érdekes meglepetéseket tartogat számomra. Defunctus adhuc loquitur – holtában is beszél hozzám, szelíd atyai hangon: a szeretetről, a hűségről, a kitartásról, a bátorságról, az egyenességről és arról az emberségről, amely gazdagítja az én emberségemet. Hiányozna is, ha nem lenne velem. Mint az eddigi életem fontos személyei és történései, melyek elkísérnek egész további életemen át. „Mindszenty atya” – én így hívom őt, és ez talán minden szónál többet mond arról, hogy ez a Tiszteletreméltó Bíboros kit és mit jelent számomra.”

Kovács Gergely szakmai vezetést tart az épülő kiállításban (N. Kis Tímea fényképe)

Augusztus 20-a különleges helyet foglal el nemzeti ünnepeink sorában, hiszen nemcsak az államalapításnak, a köztársaság kikiáltásának, hanem az új kenyérnek is hivatalos ünnepe. Ezen a napon mindenki találhat okot emlékezésre, hálára.

Augusztus 20-a nemzetünk, a magyar nép egyik legrégebbi és talán legjelentősebb ünnepe. Fordulópontot, irányváltást jelentett a múlt a jelent és a jövőt illetően. Fontos a múlt, a gyökereink megőrzése, de talán a legfontosabb, hogy mindezekre építve hova, merre tartunk, milyen alapra építhetünk.

Mindszenty bíboros célja az volt, hogy elősegítse a világ számos országában élő honfitársa hitének és magyarságának megőrzését. Kisebb-nagyobb megszakításokkal járta a világot, felkereste a szétszóródott magyarokat Torontótól Fokvárosig, San Franciscótól Új-Zélandig.

Belgiumi villámlátogatásán 1972. augusztus 27-én ünnepi nagymisét celebrált Brüsszelben Magyarország alapítója, Szent István király 1000. születésnapja alkalmából.

Az alábbi részlet Mindszenty József 1974. június 17-én Észak-Amerikában elmondott szentbeszédéből származik:

„Hogy mi kevesen itteni magyarok

és minden jó szándékú ember,

erősen álljunk a helyünkön,

ne lógassuk a fejünket, azt tartsuk magasan,

ne legyünk letörtek, ne legyünk kétségbeesettek,

hanem összetartással csökkentsük a bajokat és kereszteket.”

Az Isten embere – Mindszenty bíboros Észak-Amerikában

A Katolikus Egyház augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli.

Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Magyarországon a Boldogságos Szűz Mária tisztelete első királyunk Szent István elkötelezett döntésére vezethető vissza. A király, röviddel a halála előtt, Szűz Mária védelmébe helyezte az országát. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak.

Mindszenty József bíboros első szent királyunk útját követte. A kommunista hatalom alatt álló országban több ünnep bevezetésével erősítette Szűz Mária tiszteletét. Nagyboldogasszony ünnepén (1947. augusztus 15.) „Boldogasszony évet” hirdetett. Ebben az időszakban Magyar Nemzeti Kongresszust (1947. október 8.) szervezett. Ezen belül Szent István király felajánlását megerősítette.

A Boldogasszony év során nagy zarándoklatokat szervezett, amelyeken úgy mutatta meg Szűz Máriát, mint Égi Édesanyát, akihez a magyar nemzet fiai, mint édesanyához fordulhatnak. 1947. október 8-án Magyarok Nagyasszonya ünnepén, a püspöki kar jelenlétében erről így beszélt:

„A Magyarok Nagyasszonya tisztelet nem más, mint egy árva, ágtalan, megtépett, megszaggatott nemzetnek odahanyatlása Isten Anyjának és a nemzet anyjának a lábai elé; kitárjuk a sebeket, elpanaszoljuk a keresztjeinket, csalódásainkat, megmutatjuk arcunkon a szégyenpírt, amit hordozunk, és jólesik neki kitárni azt, amit az ember édesanyja előtt szokott kitárni.”

A tragikus vértanúhalált halt szerzetes, 1904-ben, Kiss Lászlóként, ezen a napon, egy szegedi cipészmester fiaként látta meg a napvilágot. 42 évvel később, a kommunista diktatúra kegyetlen módszereinek áldozatává vált. Egyházi személy lévén példát statuáltak vele, ráadásul politikai szerepvállalása még inkább szemet szúrt a hatalomnak, így ellenséget kreáltak belőle és 1946-ban egy koncepciós per fő vádlottjaként elítélték és kivégezték. Története előre kigondolt mozaikdarabja volt a hercegprímás, Mindszenty ellen uszító lejáratási kampánynak is. 

Gyöngyösön, egy orosz katonák elleni gyilkossági ügybe keveredve, Kiss Szaléznak az volt a vétke, hogy nem szegte meg a gyónási titoktartást, és nem tanúskodott a nála gyónt fiatalok ellen. A vád szerint a merénylet elkövetésére mi több ő bíztatta őket, és ha ez nem lett volna elég, még fel is oldozta tettük bűne alól az ifjakat a gyóntatások alatt. A korabeli egyházellenes sajtó cikkei szerint ráadásul mindezt természetesen a hercegprímás tudtával és beleegyezésével tette. „A páter (…)  állandóan arra hivatkozott, hogy az összeesküvéseket közölte Mindszenty hercegprímással és az ő utasításait neki is véghez kellett hajtani, minthogy ő alá van rendelve Mindszentynek” – írta a  Szabad Nép 1946. május 4-ei számában a címlapon közölve a fasiszta összeesküvők előre kitervelt tettét.

Mindszenty József atya így nyilatkozott a kivégzett ferences szerzetesről: „a magyar vértanúpapok sorát Szaléz atya nyitja meg”.

„Minden diktatúrának zombik kellenek. Akik nem gondolkoznak csak cselekednek úgy, ahogy nekik diktálják. Akinek még van hite és aszerint akar élni, azt nem lehet akármire felhasználni. Ezért minden diktatúrának ellensége az egyház és a vallásos emberek. II. János Pál pápa mondta: kutassuk föl a vértanúkat, amíg élnek a tanúk. Mert ennek a kornak nagyon sok vértanúja volt, és ezek egymás után most jönnek elő. A vértanúk vére az egyháznak a magvetése – mondta Szent Ciprián.” 

/ Somogyi Sándor az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papja, a Regnum Marianum közösség lelkésze/

„A kommunista hatalom minden eszközt megengedett magának, hogy lehetetlenné tegyen bennünket. Ez egy élet-halál harc volt (…). Sokszor próbáltam elmélkedni arról, hogy ez hogy is volt. Mert benne voltam, megtapasztaltam. Sejtéseink voltak, de konkrét tudásunk nem volt, és az ember erkölcstelennek érezte, hogy a másikat gyanúsítgassa, hogyha nincsen róla konkrét tudása. Valahol mindent tudtunk és ösztönösen féltettük magunkat (…) Ez lélektanilag, pszichológiailag egy igen bonyolult világ volt.”

/ Dr. Várszegi Asztrik címzetes culusi püspök, volt pannonhalmi bencés főapát/

Az idézetek részletek az Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt c. kiállítás interjú anyagából.

Szerző: Bors-Bulbuk Zsuzsanna, a Mindszentyneum II. emeleti, Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt c. kiállítás kurátora

Kiss Szalézről készült karikatúra. Forrás: Ludas Matyi, 1946. május 12.

Fotó: Majoros Adrián

„Századok óta nem volt a magyarságnak olyan nagy fia, aki az egész kereszténységnek annyit mondott volna, mint Mindszenty József esztergomi érsek”

Mindszenty József hercegprímás rendkívüli egyéniség volt, magyar és nemzetközi szempontból egyaránt kivételesen eredményes lelkipásztor, meggyőződését bátran és megalkuvás nélkül mindig vállaló közéleti ember. Szavai, intelmei a mai napig aktuálisak. 

„Egy bűntől kifosztott világban fogadjuk mi is a magát kiüresítő Úr Krisztust alázattal és örömmel. Maradjatok a romló világban hűek Istenhez, hitetekhez, Hazátokhoz, a magyar múlthoz, történelemhez és a magyar nyelvhez. Ez természeti jogotok és kötelességetek. A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát. Lelki megújulásból lehet csak nemzeti feltámadás. Az Isten titeket magyaroknak teremtett és ezt a teremtő rendelkezést nekünk sohasem szabad elfelejtenünk. Legyünk most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk most imádkozni, lesz honnét erőt és bizalmat meríteni. Ne veszítsétek el bizalmatokat!”

Mindszenty József

A negyedik Mária-ünnep, Sarlós Boldogasszony napja sok helyütt az aratás kezdetét jelezte. Ehhez a naphoz kötötték azt az eseményt, amikor az áldott állapotban lévő Mária meglátogatta Erzsébetet.

Ünnepe hazánkban a középkor vége felé gyökeresedett meg. 

Sarlós Boldogasszonyra úgy tekintettek, mint a Nagyboldogasszony egyik megnyilvánulására, a szegények és a szükséget szenvedők gondviselőjére, a halottak oltalmazójára, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogójára, valamint a várandós édesanyák vigyázójára.

Mindszenty bíboros országot megújító tevékenységében, a magyar nemzet mélyreható lelki-erkölcsi megújulásában is kiemelt jelentősége volt a Mária-tiszteletnek.

„Csodálatos fonala a magyar történelemnek a Mária tisztelet. Ahogy a Duna kiemelkedik vízhálózatunkból, úgy emelkedik ki szélességével és mélységével a Mária tisztelet a történelmünket átjáró sok egyéb szellemi, lelki folyamatból.”

„Csak azt tesszük a Mária tisztelettel, amit Jézus Krisztus tett és tanúsított Máriával szemben. Jézus szeretve tisztelte Máriát, engedelmeskedett neki és bekapcsolta üdvösségünk legfelségesebb mozzanataiba és titkaiba. Gyermek soha úgy nem szeretett édesanyát, mint Jézus Krisztus. Jézus meghalt az emberekért, de elsősorban érte halt meg, hogy kifizesse nagysága, méltósága és kiváltságai nagy tengerének nagy árát.”

A húsvéti ünnepkör lezárása Pünkösd, majd Szentháromság vasárnapja. Ezt követő csütörtökön, illetve hazánkban munkaszüneti nap miatt vasárnap ünnepeljük az Úrnapját, Jézus Krisztus jelenlétét az Eucharisztiában. Katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Testének és Vérének ünnepe. Az Úrnap a legünnepélyesebb hitvallás, az Egyházhoz tartozás kifejezésének alkalma.

1948. május 30-án Budapesten, a Bazilika előtt, az Eucharisztikus Kongresszus tizedik évfordulóján tartott szentbeszédében Mindszenty József bíboros, hercegprímás az 1938-as kongresszus eseményeit idézte fel.

E napon elmondott beszédéből származik a következő részlet:

„Két kincse maradt ennek a Golgotára cipelt nagy beteg nemzetnek: az Oltáriszentség hite és Mária tisztelete. 1938-ban 900 éve volt annak, hogy Szent István királyunk történelmi viharok, fergetegek, lét-nemlét válságok előérzetében felajánlotta országát, népét az Isten Anyjának, ettől kezdődően nemzetünk Nagyasszonyának. Ez a Nagyasszony tisztelet szívünkbe íratott, ugyan meg is marad, soha ki nem szakad igaz magyar szívből tisztelete.

1938-ban az Oltáriszentség diadalünnepével ültük a 900 éves kapcsolatot Mária és nemzetünk között. Ma az Eucharisztikus Világkongresszust a meghirdetett és hatalmas, országos lélekhullámokkal ünnepelt Boldogasszony Évével idézzük vissza. Az Oltáriszentség ennek a nemzetnek az élete. Nemcsak úgy, hogy népünk föld- és szőlőművesei az Oltáriszentség anyagát, a bort, búzát termelik az oltárra, nemcsak úgy, hogy a nép lelkét kifejező egyszerű jókívánság utal az Oltáriszentségre: Adjon Isten bort, búzát, békességet, ha meghalunk, örök üdvösséget!”