2024. november 9-én ünnepeljük Kerkai Jenő születésének 120.évfordulóját. A Mindszentyneum állandó kiállításában is megjelenő zalai származású jezsuita szerzeteshez több program is kapcsolódott már. Szeptemberben zarándoknapot hirdettünk, ahol ingyenesen tekinthették meg a látogatók azokat személyes tárgyakat, melyeket vitrinünkben őrzünk, illetve Dr. Koronkai Zoltán SJ előadása által is még többet tudhattunk meg róla.
Kerkai Jenő a XX. század legnagyobb magyarországi agrárifjúsági mozgalmának – az európai értelemben is nagyon jelentős – a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének (KALOT) alapítója volt.
Fő műve – amelyért szinte az életét adta –, vagyis a KALOT fénykorában félmilliós tagságot mondhatott magáénak, amellyel nemcsak a Horthy-kori Magyarország legnagyobb egyesületének, hanem – méretében és dinamikájában – európai értelemben is egyedülálló katolikus agrárifjúsági mozgalomnak számított.
Kerkai az egész életét a magyar nép felemelésének szentelte. Kora legszegényebb rétegeinek: az agrárifjúságnak és munkásságnak volt apostola, ám „az egyenlőséget hirdető” kommunista államhatalom nemcsak az ő személyes sorsát, hanem a KALOT-ot is teljesen tönkretette.
A Mindszentyneum ennek fényében több szempontból is ápolja Kerkai Jenő emlékét. Egyfelől intézményünk 2. emeletén, a (F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt című kiállítás utolsó előtti kiállítóterében, a Kettétört életutak termében látható a Mindszenty tér nevű installáción – több egyházi üldözött személy között – az egykori jezsuita szerzetes arcképe. Másfelől az egyházi üldözöttek arcképei előtt található egy adatbázis is, ahol nemcsak Kerkai Jenő életrajzi adatai, hanem büntetésének részletei szintén megtekinthetőek. És végül, de nem utolsósorban a Kettétört életutak termében található még egy olyan vitrin is, ahol KALOT-zászlóval tisztelgünk Kerkai Jenő személye előtt.
Kerkai Jenő rövid életrajza
Kerkai Jenő a Csesztreghez tartozó Kerkaújfaluban született 1904-ben Czinder Jenőként, majd az 1930-as években vette fel későbbi családnevét, szülőfaluja után. Kisgyerekkorától nagyszüleinél nevelkedett Zalaegerszegen: itt járt gimnáziumba is, ahol hittanára Pehm József káplán (a későbbi Mindszenty bíboros) volt.
Érettségi után az Innsbrucki Egyetem folytatott teológiai tanulmányokat. 1924-ben lépett be a jezsuita rendbe, majd 1934-ben szentelték pappá.
1935-ben indította el a KALOT-ot, mint agrárifjúsági szervezetet a szegedi tanyavilágban (Farkas Györggyel és Ugrin Józseffel).
1945 késő őszén – a frontvonalon átszökve – Debrecenbe ment, hogy megszerezze az engedélyt a KALOT működéséhez, amely így 1946-ig működhetett.
1948 szeptemberében a kaposvári rendház házfőnökévé nevezték ki, ahol hozzáfogott egy nagy lelkipásztori és szociális megújítás kísérlet előkészítéséhez. Ez az ún. „Somogyi kísérlet” 1950-re az állam erőszakos beavatkozása miatt leállt.
1949 februárjában, pár nappal Mindszenty bíboros elítélése után tartóztatták le, majd augusztus 18-án 6 év fegyházbüntetésre ítélték (ezt 1951-ben újabb 4 évvel toldották meg). Az ország legszigorúbb fogházában, az ÁVH-sok által őrzött váci fogházban tartották fogva, ahol rendszeresen kínozták, megverték. Emiatt 1954-ben idegösszeomlást és szívinfarktust kapott; fél szemére megvakult.
1956-ban, a forradalom alatt kiszabadult, de 1957-ben felszólították: töltse le a hátralévő büntetését. Barátai és rendtársai hiába kérték: hagyja el az országot, nem tette meg, és így a márianosztrai börtönbe került, ahonnét 1959-ben szabadult ki.
Ezután segédmunkásként dolgozott és albérletben lakott egy munkáscsaládnál, 1962-től két és fél évig a püspökszentlászlói szociális otthonban lett segédkertész, favágó. 1964-ben „somogyi tervét” elküldte Kádár Jánosnak, aminek eredménye az lett, hogy a pannonhalmi papi szociális otthonba került. 1968-ban egy rosszullét miatt nem tudott beszélni többé, majd megvakult és lebénult. Hosszú betegség után 1970-ben halt meg. Haláláról csak egy sort közölhetett az Új Ember.
Kerkai Jenő céljai, a KALOT szellemiségének fő pontjai
Kerkai Jenő tevékenysége főleg az agrárifjúságra irányult, amely a ’30-as években a legelhanyagoltabb magyar társadalmi réteg volt. Szemben a városi munkássággal, az agrármunkásoknak nem volt semmilyen érdekvédelmi szervezetük.
A KALOT célja volt – többet közt – az agrármunkások igazságos bérhez, emberhez méltó életkörülményekhez juttatása: bátor és a korszakban radikálisnak számító hangvétellel állt ki a szociális igazságosságért. A KALOT-tanfolyamokon nemcsak keresztény istengyermeki méltóságra és emberi jogokra hívták fel az ifjúság figyelmét, hanem sztrájkok szervezésében is támogatták őket.
Kerkai szükségesnek tartotta a földreformot is, önálló gazdálkodásra készítve fel a vidéki fiatalokat. A Kerkai (és a KALOT többi vezetője) a püspöki kar előtt is említette a földreformot, sőt, azt javasolta, hogy az egyház kezdje el a földosztást elsőként. Kerkai álma egy szociális Magyarország volt, amelyet még a kommunista rendszer könyörtelensége sem homályosított el benne.
Kovács Andor (Kerkai egyik munkatársa) szerint a jezsuita szerzetes még az első találkozásukkor ezt mondta: „Mi nem lázíthatunk a társadalmi igazságtalanságok ellen – bármennyire szívesen is tennénk –, azok ellen csak szívós tanítással, népfőiskolák alapításával, a Széchenyi-féle kiművelt emberfők megteremtésével lehet tartósan és hathatósan védekezni.” Az agrárifjúság felemelkedésének szempontjából Kerkai kiemelkedő szerepet szánt az oktatásnak. Nemcsak vezetőképzést és gazdasági-kereskedelmi ismereteket, hanem zöldségtermesztést is tanítottak, sőt, a közösség előtti felszólalást is oktatták. Fontos hangsúlyt kapott a népi kultúra, a magyar tánc, ének, a népművészet, valamint a színjátszás is.
Kerkainak alapvető volt az evangélium hirdetése, illetve 1930 körüli röplapjaiban a kereszténydemokrácia mellett szállt síkra, amely – mint eszme – akkor még nagyon újszerű elképzelés volt a magyar katolicizmus, illetve püspöki kar szemében.
Zárszó
Kerkai Jenő tehát olyan nem mindennapi mozgalom alapítója és vezetője volt, amely nemcsak igen jelentős volt a betiltásáig (1946), hanem amely több szempontból javára kívánt válni magyar népnek, társadalomnak – fellépve a korabeli szociális problémák ellen. A sors fintora, hogy épp egy olyan – politikai hatalmat is megszerző – mozgalom (kommunizmus) tiltotta be Kerkai fő művét, amely maga is a korábbi idők szociális-szegénységi problémái ellen küzdött, és tette egyúttal tönkre az egyik legkiválóbb magyar jezsuita életét is.
Sziva Csaba, történész, kiállítási demonstrátor
