2011 óta emlékezünk meg augusztus 23. a totalitárius diktatúrák európai áldozatairól.
A Mindszentyneum (F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt című, 2. emeleten látható kiállítása Magyarországon egyedülálló módon mutatja be totalitárius diktatúrák (vagyis az 1945 és 1990 közötti kommunista rezsimek: a Rákosi- és Kádár-rendszer) felépítését, eszköztárát: itt konkrétan az egyházakhoz (római katolikus, református, evangélikus) való hozzáállás, a diktatúrák egyházakhoz viszonyuló magatartása tekinthető meg.
A totalitárius diktatúra egy olyan elnyomó rendszer, amely egy országban az élet minden területét (gazdaság, kultúra, politika, stb.) szoros állami ellenőrzés alatt kívánja tartani, elnyomva bármely szabad, demokratikus, autonóm, önálló kezdeményezést.
Igaz, hogy mindkét diktatúra – a Rákosi- és Kádár-rendszer – hasonlóan viszonyult a történelmi egyházakhoz (ateizmus, materializmus, a korábbi pozíciókból {pl. oktatás, kultúra, politika} való kiszorítás), ám a bánásmódjukban lényeges különbségek voltak.
A Rákosi-rendszer a keményebb, brutálisabb megoldásokat helyezte előtérbe: kivégzések, kitelepítések, internáló- és kényszermunka-táborok (sokan kerültek a szovjet GULAG-ra is) voltak jelen az ekkor is már alkalmazott megfigyelések, besúgók, tömeges bebörtönzések mellett. A rendszer fő eszközei – egyebek mellett – az Államvédelmi Osztály (ÁVO) és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) voltak.
Ez a szinte terrorisztikusnak mondható időszak Sztálin halálával 1953-ban és az 1956-os forradalommal lezárult egyelőre.
Egyelőre, ugyanis a hatalomra kerülő Kádár-rendszer az 1960-as évek elejéig szintén kemény megtorlást alkalmazott a forradalmat követően: többeket kivégeztek, valamint bebörtönöztek, és az 1961. évi nagy letartóztatási hullám során egyházi személyek sokaságát ítélték el koncepciós perekben. Ám az 1960-as évek közepétől figyelhető meg a diktatúra „puhulása”. Innentől fogva – a már 1951-ben létrehozott – Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) a már létező besúgó-hálózattal és békepapi mozgalommal együtt irányította, ellenőrizte a magyar történelmi egyházak életét, működését. Ez a kevésbé terrorisztikusnak mondható három évtized (a ’60-as, ’70-es és ’80-as évek) alatt nemcsak az egyházak belső működésében következett be az, hogy jobban együttműködtek már a diktatúrával (a belső ellenállás némileg csökkent), hanem a magyar lakosság jelentős hányada is az elvallástalanodás irányába haladt. Ezt tovább segítette a szocialista kulturális ünnepek (május 1-je, új kenyér ünnepe, légi parádé, úttörő-mozgalom, stb.) bevezetése, a diktatúra által erőltetett ünneplése.
Mindezt a (F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt című, 2. emeleti kiállításunkban részletesen nyomon követhetjük. Különlegességét az is adja, hogy különböző helyiségekből (szobákból) áll: minden helyiségben újdonság várja a látogatókat. Részletekben gazdagon, szobáról-szobára szemlélteti a totalitárius (kommunista) diktatúrák eszköztárát: legyen szó a sajtóról, az ifjúságnevelő szervezetekről (DISZ, KISZ), a besúgókról, az Állami Egyházügyi Hivatalról (ÁEH) vagy akár a koncepciós perekről, valamennyi azt a közvetlen ellenőrzést sugalló környezetet mutatja be, ahol szabadon még csak egy lépést sem tehetünk.
Kiállításunk ugyanakkor azért is rendkívüli, mivel a totalitárius diktatúrák által okozott súlyos problémákat többnyire olyan hétköznapi egyházi személyeken (lelkészek, plébánosok, káplánok, apácák, hittanárok, stb.) mutatja be, akik rosszkor voltak rossz helyen és nem azt érdemelték volna, amit kaptak. Mellettük főbb egyházi méltóságok (érsekek, püspökök) is helyet kapnak, és ez a történelmi helyzet jól mutatja, hogy egy totalitárius diktatúra – ha valakit az ellenségének tekint – kortól, nemtől vagy rangtól függetlenül tönkre teheti az illető életét.
Tehát rajtuk, az ő sorsukon keresztül nyújtunk betekintést egy totalitárius diktatúra mindent ellenőrző, kontroll által meghatározott évtizedeibe: milyen lehetett az élet akkor azoknak, akik igazán meg akarták élni a hitüket? És – a korban – nem csupán az egyházi személyekről volt szó: a világi emberek ugyanúgy komoly megpróbáltatásoknak voltak kitéve, mint az egyházi sorstársaik.
Szeretettel várjuk a Mindszentyneum 2. emeleti, (F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt című kiállítással is.
Sziva Csaba, történész, kiállítási demonstrátor