Egy sátoron át a múltba – Gondolatok a Cserkészet Világnapján (február 22.)

A Cserkészet Világnapja nem csupán egy dátum a naptárban. Emlékeztet bennünket arra az értékrendre, amely generációkon átívelve formált közösségeket, jellemeket és sorsokat. A cserkészet nem pusztán táborozás, csomózás vagy egyenruha – hanem hit, hűség és kitartás. Ezt a lelkiséget és történelmi örökséget különösen megrendítő módon mutatja be a zalaegerszegi Mindszentyneum második emeletén található „(F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt” című kiállítás harmadik terme.

A kiállítótérbe egy tábori sátoron keresztül lépünk be. A sátorban korhű fényképek és gyerekrajzok idézik fel a pécsi cserkészek nyári táborait. A madárcsicsergős „természeti idill” nem pusztán hangulati elem: a természet volt az illegális vallásgyakorlás és közösségi élet egyik legfontosabb helyszíne a diktatúra éveiben. A tér középpontjában a pécsi „Sziklatábor” ifjúsági közösség áll, amely a Pécsi Állami Reáliskola és a Pécsi Ciszterci Főgimnázium cserkészeiből szerveződött. Ők azok, akik a legsötétebb időkben sem mondtak le identitásukról. Pécsett a cserkészek nem olvadtak be az úttörőmozgalomba. A vezetők nem „mentek át” a rendszer ifjúsági szervezetébe. Ez komoly áldozatokkal járt: sokan elvesztették lehetőségeiket, állásukat, szabadságukat. Mégis kitartottak. Mert a cserkészet számukra nem program volt, hanem hivatás.

1947-ben Magyarországon betiltották a cserkészetet. A mozgalom illegalitásba kényszerült, vezetőit meghurcolták, közösségeit szétverték. De a cserkészet nem pusztán szervezet – hanem szellemiség, és ezt nem lehetett rendeletekkel eltörölni. A pécsi cserkészek – és sokan mások – úgy gondolták, hogy a kommunista rendszer csak átmeneti állapot. Tréfásan mondogatták:
„Mi ezt guggolva is kibírjuk.” Hittek abban, hogy eljön még a szabad cserkészet ideje. A cserkészek ezeket az évtizedeket gyakran nevezték „katakombakorszaknak”.

A kiállítás egyik különleges tárgya Kovács Ferenc Imre gencsapáti káplán rovátkolt fémgyűrűje – egy rózsafüzér olvasó, amely egyszerre volt hétköznapi tárgy és titkos hitvallás. Ugyanilyen erőteljes jelképe a korszaknak a cserkész túrahátizsák, benne egy kézzel írott cserkésznaplóval. A napló egykori tulajdonosa, dr. Tarnóczay Miklós életén keresztül személyessé válik a történelem: nem névtelen tömegek szenvedtek, hanem fiatalok, vezetők, családapák – hús-vér emberek.

Ahogyan a kiállításvezető fogalmaz:

„Tudták, hogy amit tesznek, tiltott, mégsem féltek megélni keresztény hitvallásukat. Nem foglalkoztak azzal, hogy megfigyelik őket, csak az Égre emelték tekintetüket…”

Január 18-a Árpád-házi Szent Margit égi születésnapja. Mindszenty József bíboros példaképként tekintett az Árpád-házi hercegnőre: hűsége, áldozatvállalása és tiszta, szent élete egész életén át erőt és kapaszkodót jelentett számára.
A pápa 1944. március 5-én nevezte ki Mindszenty Józsefet veszprémi püspökké. A történelmi párhuzamokra mindig fogékony püspök a tatárjárás korszakából választotta az engesztelés 1943-ban szentté avatott magyar példaképét, Árpád-házi Szent Margitot főpapi címerének főalakjául.

A Mindszenty József életút-kiállításban látható nagyméretű textilkép

Eredetileg az 1938-ban megrendezett budapesti eucharisztikus világkongresszus Hősök terén felállított hatalmas oltárát díszítette.

A hazájáért vezeklő királylány alakja Mindszenty József esztergomi érseki címerének is hangsúlyos eleme maradt. 

A kiállításban látható Árpád-házi Szent Margitot ábrázoló kép hátoldalára ragasztott papíron olvasható:

Pro memoria
E kép, mely Árpádházi „Boldog” Margitot ábrázolja, az 1938. évi budapesti XXX. Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával a többi árpádházi magyar szent között a kongresszus főoltárát díszítette, ahol mostani Szentatyánk XII. Pius Pápa, még mint pápai legatus misézett.
Az iparművész-munka a kongresszus után a pesti Szent Domonkos férfizárda tulajdonába került (Budapest, XIV. ker. Szent Domonkos utca 3.), ahol a portához közel, balra a folyosó-kanyarulatban a földszinti egyik falmezőt díszítette. A szerzetesrendek feloszlatása, illetve a pesti domonkos férfizárda megszűnése után 1951-ben a kép előbb a Thököly úti domonkos templom sekrestyéjének zárda felőli előterében volt elhelyezve, majd innét a főoltár mögötti oratóriumba került, melyet ekkor már a megszünt zárda raktárhelyiségének használtak.

Minthogy e helyen a kép már semmiféle decoratív célt nem szolgált, viszont történelmi értéke miatt kár lett volna pusztulásnak engedni, vettem a bátorságot, hogy mostani püspökünknek, az ugyancsak domonkos rendjéből való és Szent Margitunk kultuszát melegen ápoló Badalik Bertalannak pártfogó ajánlása mellett e képet a vezetésem alatt álló Árpádházi Szent Margit veszprémi temploma részére elkérjem.

A képet Implon Lajos volt rendi tartományfőnök bocsájtotta rendelkezésemre, s azt ez év szeptember 21-én, pénteken délután kihoztam a templom oratóriumából. Sajnos a kép elég rossz állapotban került hozzám. Annakidején ugyanis a rámát hátul nem ragasztották le, csupán falemezzel fedték be, minek következtében a bogarak, molyok bemásztak, s pusztítani kezdték az anyagot.

A kép hátteréül szolgáló bordó filcet annyira kikezdték, hogy azon állapotban nem is lehetett volna tovább decoratív célokra használni, de a molyosodás átterjedt a posztó ruharészekre is. A molyosodás meggátlására a képet itt Veszprémben leszedtük, naftalinnal beszórtuk, és két hónapi elő-preparálás után a rámába ma visszahelyeztük ugy, hogy az eredeti, sötét posztó-háttér helyébe a mostani élénkebb, bíbor-selyem alátét került. Így sikerült talán megmenteni az utókor számára, mert ellenkező esetben egy év alatt már teljesen tönkre ment volna.

A kép érdekessége, hogy ugyanazon ruhaanyagokból készült, melyet a Szent Domonkosrendi apácák viseltek, viszont a kép feje körül készült ezüst dicsfény történelmi hűséggel ábrázolja Szent Margitot, aki 1938-ban még nem volt szentté avatva, csak „Boldog”-nak tisztelve. az ezüst ugyanis a boldogoknak jár, míg a szenttéavatottak arany dicsfényt nyernek az ábrázolások alkalmával. Ez is mutatja a kép hitelességét, hogy még a szenttéavatás előtt készült.

A képet templomunk főoltára mögé, az ereklyekápolnával szemközt, közvetlenül a tabernaculum hátterében helyezzük el, emlékeztetőül Szent Margitunk eucharisztikus lelkületére, a küszöbön álló 1952-ik Szent Margit emlékév megnyitójául. A képet a plébánia fennállásának hetedik évfordulóján, advent első vasárnapján, december 2-án helyeztük el.
Szolgáljon ez is az áldozatos, engesztelő Szent Margit kultuszának elmélyítésére, a hőn óhajtott krisztusi béke kiérdemlésére.

Kelt Veszprémben, 1951. évben
Dr. Szemes József
pápai káplán, a templom első plébánosa,
A Szt. Margit ereklye kinevezett őre

Ismerje meg a Mindszenty József életútját bemutató kiállításunkat 2026.01.22-én, a Magyar Kultúra Napján térítésmentesen!

Ezen a napon 11 és 15 órakor ajándék tárlatvezetéssel várjuk.

Mindszenty József bíboros halálának 50. évfordulója alkalmából Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész bronzszobrot készített el a Mindszentyneumban lévő gipszminta alapján.

A szobor a Magyarországi Mindszenty Alapítvány kezdeményezésére és gondozásában egy magyar orvos felajánlásának köszönhetően valósulhatott meg Mindszenty bíboros ideiglenes nyughelye közelében.

“Összegyűltünk Máriacellben, hogy kitárjuk szívünket-lelkünket és – gazdagodva a kegyelemmel és elmerülve Máriacell értékében – folytassuk további életünket.” (Mindszenty József, 1972. szeptember 17., Máriacell)

Egy busznyi zarándokkal indult útnak a Mindszentyneum csapata

2025.05.31-én kora reggel, hogy részt vehessenek Mindszenty József bíboros halálának 50. évfordulója alkalmából a máriacelli kegytemplom mellett felavatott Rieger Tibor Kossuth-díjas szobrászművész bronzszobrának avató ünnepségén.

A lelkes zarándokcsapatot Fliszár Károly atya – a Mária Magdolna Plébániatemplom nyugalmazott főesperes-plébánosa – és Dr. Soós Viktor Attila – a Nemzeti Emlékezet Bizottságának történésze, egyháztörténész és a Mindszentyneum 2.emeleti kiállításának kurátora – kísérte el, és adott lelki felkészülést az út során. Fukszberger Imre és családjával – a Mindszenty rokonok képviseletében – szintén csatlakozott, és együtt imádkoztak a bíboros boldoggá avatásáért.

A napsütéses úton megismerhették a lelki vezetők kötődését Mindszenty Józsefhez, majd megérkezve Máriacellbe részt vettek a ráhangolódáson és a szentmisén, melyet Mindszenty bíboros boldoggá avatásáért és magyar népért ajánlott fel Dr. Udvardy György veszprémi érsek.

A szoboravató ünnepségen

Dominik Duka – a Prágai főegyházmegye nyugalmazott érseke, bíboros – közvetítette XIV. Leó pápa üzenetét:

“a kommunizmus mártírjait nemcsak sürgősen rehabilitálni kell, hanem kultuszukat is meg kell erősíteni.”

Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg beszédében emlékeztetett, mi volt Máriacellben a bíboros sírjának a felirata, majd életútját és végrendeletét ismertette.

A szobrot leleplezte

Székely János püspök és Michael Staberl – a bazilika elöljárója – megáldotta a Mindszenty-szobrot, amelyet elsőként Udvardy György és Székely János koszorúzott meg, majd a Magyarországi Mindszenty Alapítványtól Habsburg-Lotharingiai Mihály és Kovács Gergely. Őket követte Szilágyiné Bátorfi Edit bécsi nagykövet asszony; Soltész Miklós államtitkár; Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke. Ezután Mindszenty bíboros családja Fukszberger Imre vezetésével, majd Dr. Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja; valamint a zalaegerszegi Mindszentyneum dolgozói és zarándokai helyezték el koszorúikat.

Rieger Tibor és a Mindszenty bronzszobor

Mindszenty József bronzszobra azért különleges

számunkra, mert a Mindszentyneum életút-kiállításának szívében lévő gipszminta alapján készült el, csakúgy mint a máriaremetei mészkő- 2017-ben és a fatimai márványszobor  2023-ban.

Zarándokcsapat

Az eseményről beszámolt a Magyar Kurír is, melyet itt olvashat el.

Batthyány-Strattmann László hitvalló édesapa esetében merült fel először az a szakmai kérdés, hogy mit kezdjünk az új kanonizációs szabályok között a korábbi vizsgálati anyagokkal. A másik hasonló magyar vonatkozású ügy a 20 éve boldoggá avatott IV. Károly utolsó magyar király eljárása, melyet volt lehetőségem közelről megismerni. A Boldog Károly-ügy tanulságai számomra akkor váltak nagyon hasznossá, amikor 2010 és 2016 között Bódi Magdolna, 2012 és 2016 között pedig Hám János hitvalló szatmári püspök egyházmegyei eljárásainak lefolytatásában püspöki szakértőként közreműködtem. Ezekben az ügyekben a régi szabályok szerint nagyon hamar és gondosan lefolytatott tanúkihallgatások jegyzőkönyvei komoly értéket jelentettek. A Bódi Ügyben ilyen dokumentumok: a Mindszenty veszprémi püspök által 1945. augusztus 1-jén elindított félhivatalos eljárás tanúkihallgatásai, az 1947. április 25. és 1950. június 6. között lefolytatott előzetes eljárás 1952. februárjában a kommunista hatóságok elől elrejtett, és 2010-ben a veszprémi Szent Mihály-plébániai rejtekhelyen megtalált iratanyaga, végül a „Posztulátori irattár” 1945–1952 között keletkezett vonatkozó része, mely 1983–1984-ben került a püspöki levéltárba „jobb idők számára”.

Mindszenty tizenkilenc hónapos veszprémi püspöki szolgálatából több mint négy hónapot töltött nyilas fogságban. 1945. április 1-jén szabadult, de a hazajutás nehézségei miatt csak április 20-án foglalhatta el újra püspöki székét. Alighogy értesült Bódi Magdi hitvalló haláláról, kinevezte Oross István fűzfőgyártelepi plébánost a lehetséges szenttéavatási ügy posztulátorává és Temesi József irodaigazgatóval együtt megbízta őket egy előzetes tanúkihallgatás lefolytatásával. Erre április 24-én került sor, mindössze egy hónappal a vértanúság után. A püspöki szándék mellett a gyors eljárást az is indokolta, hogy Magdi munkahelyén ellehetetlenült a foglalkoztatás, ezért fennállt a veszélye, hogy a munkatársak elköltöznek és sokkal nehezebb lesz őket elérni. Az eljárás mai, 2023-ban véglegesített vatikáni szakanyagában nagyra értékelték ezt az első, félhivatalos eljárást és Mindszenty püspök kezdeményező szerepét Bódi Magdi szenttéavatási eljárásában.

A fent említett „jobb idők” mára elérkeztek. Magdi „kisszentterézi” kicsinysége egy hitet és erkölcsöt nagyon megpróbáló időszakban, egy elmaradott szociális közegben, de egy nagyon intenzív és életszentségre törekvő egyházközségi háttér mellett a hűség és a bátorság csodáját teremte. Magdi életminőség-választása és Krisztus melletti döntése tényleg életre-halálra szólt, és vértanúsága lelki örökségének önmagán is túlmutató üzenete van, hiszen „nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13).

Magdi élete és vértanúsága egy hiteles jellé vált, amely Istenre mutat. Az ő boldoggá avatása erőforrást jelenthet számunkra is a mindennapi „küzdelmeinkben”, a mindenkori ember legnagyobb kísértése, a kirekesztés és a szeretetlenség különböző formái és megnyilvánulásai ellen. Segítheti a mai fiatalokat, akik az életdöntések meghozatalában nagyon komoly nehézségekkel kénytelenek szembenézni, pedig ez szó szerint életbevágóan fontos a létminőségük szempontjából.

„Bódi Magda életét köszönöm Istennek. Ma valóban kellenek ilyen eszmények. Áldását küldi, Mindszenty József” – írta már bíborosként, 1948. július 4-én. Isten nagy ajándékának tartom, hogy a közelmúlt magyar boldoggá avatásai csupa fiatal példaképet állítanak elénk: Salkaházi Sárát, Brenner Jancsit, Sándor Pistát. Ezért lehet Bódi Magdi boldoggá avatása is kiemelkedő közösségi eseményünk. „Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt, a hagyományok, a valamikori nagyságok tudója vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek.” (Mindszenty, 1973. november 5.)

Kovács Gergely

Megjelent a Magyarországi Mindszenty Alapítvány által kiadott Vértanúink-hitvallók 2025. tavaszi számában. 

Bódi Mária Magdolnát, a fiatal vértanú lányt Veszprémben avatják boldoggá 2025.09.06-án. Boldoggá avatási eljárását Mindszenty József – veszprémi püspökként – indította el. 

Ismerje meg Ön is Mindszenty életút-kiállításban Bódi Magdi nyomán című családi játékunkban!

2024. november 9-én ünnepeljük Kerkai Jenő születésének 120.évfordulóját. A Mindszentyneum állandó kiállításában is megjelenő zalai származású jezsuita szerzeteshez több program is kapcsolódott már. Szeptemberben zarándoknapot hirdettünk, ahol ingyenesen tekinthették meg a látogatók azokat személyes tárgyakat, melyeket vitrinünkben őrzünk, illetve Dr. Koronkai Zoltán SJ előadása által is még többet tudhattunk meg róla.

  Kerkai Jenő a XX. század legnagyobb magyarországi agrárifjúsági mozgalmának – az európai értelemben is nagyon jelentős – a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének (KALOT) alapítója volt.

   Fő műve – amelyért szinte az életét adta –, vagyis a KALOT fénykorában félmilliós tagságot mondhatott magáénak, amellyel nemcsak a Horthy-kori Magyarország legnagyobb egyesületének, hanem – méretében és dinamikájában – európai értelemben is egyedülálló katolikus agrárifjúsági mozgalomnak számított.  

   Kerkai az egész életét a magyar nép felemelésének szentelte. Kora legszegényebb rétegeinek: az agrárifjúságnak és munkásságnak volt apostola, ám „az egyenlőséget hirdető” kommunista államhatalom nemcsak az ő személyes sorsát, hanem a KALOT-ot is teljesen tönkretette.

   A Mindszentyneum ennek fényében több szempontból is ápolja Kerkai Jenő emlékét. Egyfelől intézményünk 2. emeletén, a (F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt című kiállítás utolsó előtti kiállítóterében, a Kettétört életutak termében látható a Mindszenty tér nevű installáción – több egyházi üldözött személy között – az egykori jezsuita szerzetes arcképe. Másfelől az egyházi üldözöttek arcképei előtt található egy adatbázis is, ahol nemcsak Kerkai Jenő életrajzi adatai, hanem büntetésének részletei szintén megtekinthetőek. És végül, de nem utolsósorban a Kettétört életutak termében található még egy olyan vitrin is, ahol KALOT-zászlóval tisztelgünk Kerkai Jenő személye előtt.          

Kerkai Jenő rövid életrajza

   Kerkai Jenő a Csesztreghez tartozó Kerkaújfaluban született 1904-ben Czinder Jenőként, majd az 1930-as években vette fel későbbi családnevét, szülőfaluja után. Kisgyerekkorától nagyszüleinél nevelkedett Zalaegerszegen: itt járt gimnáziumba is, ahol hittanára Pehm József káplán (a későbbi Mindszenty bíboros) volt.  

   Érettségi után az Innsbrucki Egyetem folytatott teológiai tanulmányokat. 1924-ben lépett be a jezsuita rendbe, majd 1934-ben szentelték pappá.

   1935-ben indította el a KALOT-ot, mint agrárifjúsági szervezetet a szegedi tanyavilágban (Farkas Györggyel és Ugrin Józseffel).

   1945 késő őszén – a frontvonalon átszökve – Debrecenbe ment, hogy megszerezze az engedélyt a KALOT működéséhez, amely így 1946-ig működhetett.

   1948 szeptemberében a kaposvári rendház házfőnökévé nevezték ki, ahol hozzáfogott egy nagy lelkipásztori és szociális megújítás kísérlet előkészítéséhez. Ez az ún. „Somogyi kísérlet” 1950-re az állam erőszakos beavatkozása miatt leállt.

   1949 februárjában, pár nappal Mindszenty bíboros elítélése után tartóztatták le, majd augusztus 18-án 6 év fegyházbüntetésre ítélték (ezt 1951-ben újabb 4 évvel toldották meg). Az ország legszigorúbb fogházában, az ÁVH-sok által őrzött váci fogházban tartották fogva, ahol rendszeresen kínozták, megverték. Emiatt 1954-ben idegösszeomlást és szívinfarktust kapott; fél szemére megvakult.

   1956-ban, a forradalom alatt kiszabadult, de 1957-ben felszólították: töltse le a hátralévő büntetését. Barátai és rendtársai hiába kérték: hagyja el az országot, nem tette meg, és így a márianosztrai börtönbe került, ahonnét 1959-ben szabadult ki.

   Ezután segédmunkásként dolgozott és albérletben lakott egy munkáscsaládnál, 1962-től két és fél évig a püspökszentlászlói szociális otthonban lett segédkertész, favágó. 1964-ben „somogyi tervét” elküldte Kádár Jánosnak, aminek eredménye az lett, hogy a pannonhalmi papi szociális otthonba került. 1968-ban egy rosszullét miatt nem tudott beszélni többé, majd megvakult és lebénult. Hosszú betegség után 1970-ben halt meg. Haláláról csak egy sort közölhetett az Új Ember.

Kerkai Jenő céljai, a KALOT szellemiségének fő pontjai

  Kerkai Jenő tevékenysége főleg az agrárifjúságra irányult, amely a ’30-as években a legelhanyagoltabb magyar társadalmi réteg volt. Szemben a városi munkássággal, az agrármunkásoknak nem volt semmilyen érdekvédelmi szervezetük.

   A KALOT célja volt – többet közt – az agrármunkások igazságos bérhez, emberhez méltó életkörülményekhez juttatása: bátor és a korszakban radikálisnak számító hangvétellel állt ki a szociális igazságosságért. A KALOT-tanfolyamokon nemcsak keresztény istengyermeki méltóságra és emberi jogokra hívták fel az ifjúság figyelmét, hanem sztrájkok szervezésében is támogatták őket.

   Kerkai szükségesnek tartotta a földreformot is, önálló gazdálkodásra készítve fel a vidéki fiatalokat. A Kerkai (és a KALOT többi vezetője) a püspöki kar előtt is említette a földreformot, sőt, azt javasolta, hogy az egyház kezdje el a földosztást elsőként. Kerkai álma egy szociális Magyarország volt, amelyet még a kommunista rendszer könyörtelensége sem homályosított el benne.

   Kovács Andor (Kerkai egyik munkatársa) szerint a jezsuita szerzetes még az első találkozásukkor ezt mondta: „Mi nem lázíthatunk a társadalmi igazságtalanságok ellen – bármennyire szívesen is tennénk –, azok ellen csak szívós tanítással, népfőiskolák alapításával, a Széchenyi-féle kiművelt emberfők megteremtésével lehet tartósan és hathatósan védekezni.” Az agrárifjúság felemelkedésének szempontjából Kerkai kiemelkedő szerepet szánt az oktatásnak. Nemcsak vezetőképzést és gazdasági-kereskedelmi ismereteket, hanem zöldségtermesztést is tanítottak, sőt, a közösség előtti felszólalást is oktatták. Fontos hangsúlyt kapott a népi kultúra, a magyar tánc, ének, a népművészet, valamint a színjátszás is.

   Kerkainak alapvető volt az evangélium hirdetése, illetve 1930 körüli röplapjaiban a kereszténydemokrácia mellett szállt síkra, amely – mint eszme – akkor még nagyon újszerű elképzelés volt a magyar katolicizmus, illetve püspöki kar szemében.  

Zárszó

  Kerkai Jenő tehát olyan nem mindennapi mozgalom alapítója és vezetője volt, amely nemcsak igen jelentős volt a betiltásáig (1946), hanem amely több szempontból javára kívánt válni magyar népnek, társadalomnak – fellépve a korabeli szociális problémák ellen. A sors fintora, hogy épp egy olyan – politikai hatalmat is megszerző – mozgalom (kommunizmus) tiltotta be Kerkai fő művét, amely maga is a korábbi idők szociális-szegénységi problémái ellen küzdött, és tette egyúttal tönkre az egyik legkiválóbb magyar jezsuita életét is.

Sziva Csaba, történész, kiállítási demonstrátor

A Mindszentyneum megújult múzeumpedagógiai foglalkozásaiban a XX. századi történelem egy nehéz korszakát és legfontosabb alakjait – köztük Mindszenty József személyét szeretnénk interaktív és modern eszközökkel könnyebben közelebb hozni a hozzánk érkező diákok számára. Ehhez a célunkhoz jól kapcsolódnak múzeumpedagógiai foglalkozásaink tudás- és csapatépítő együttlétei, amelyek különböző műveltségterületeket kapcsolnak össze (történelem, magyar nyelv és irodalom, vizuális kultúra, egyháztörténet, hittan), valamint számos egyéni és szociális kompetenciát is fejlesztenek (kreativitás, szövegértési készség, megfigyelőképesség, együttműködési és alkalmazkodóképesség).

Az alsó tagozatos diákok a cserkészettel és az épület FÉNYpontjaival, Mindszenty József hivatásválasztásával és a pince középkori rejtett kincseivel ismerkedhetnek meg színes, játékos formában.

A felső tagozatosok belekóstolhatnak az 1970-es évek fiataljainak mindennapjaiba, Mindszenty József fordulatokkal teli életútjával interaktív táblák és feladatok által járják végig, vagy bepillanthatnak a Kádár korszak titkos megfigyeléseinek és ügynökbeszerzésének világába is.

A középiskolások számára már érettségi szintre felkészítő múzeumpedagógai foglalkozásokban Mindszenty József életének komoly döntési helyzeteit, az 1956-os eseményeket, valamint a Kádár-korszak beszervezéseit elemezzük ki drámajáték formájában, illetve izgalmas időutazással megidézzük a ’70-es évek táncdalfesztiváljait, mindennapjait használati tárgyakon keresztül.)

Múzeumpedagógiai foglalkozások 2024/2025 – online verzió

Foglalkozásaink részletesen: https://mindszentyneum.hu/iskolasoknak/muzeumpedagogia/

„A Mindszentyneum az a hely, ahol találkozik a játék a legmélyebb üzenettel, a hasznos modernitás a hagyománnyal és az örök értékkel. A hely, ahol jó emberek jó ügyet képviselnek.” Ujváry Tamás, ügyvezető igazgató, Gödöllői Királyi Kastély

2011 óta emlékezünk meg augusztus 23. a totalitárius diktatúrák európai áldozatairól.

     A Mindszentyneum (F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt című, 2. emeleten látható kiállítása Magyarországon egyedülálló módon mutatja be totalitárius diktatúrák (vagyis az 1945 és 1990 közötti kommunista rezsimek: a Rákosi- és Kádár-rendszer) felépítését, eszköztárát: itt konkrétan az egyházakhoz (római katolikus, református, evangélikus) való hozzáállás, a diktatúrák egyházakhoz viszonyuló magatartása tekinthető meg.

    A totalitárius diktatúra egy olyan elnyomó rendszer, amely egy országban az élet minden területét (gazdaság, kultúra, politika, stb.) szoros állami ellenőrzés alatt kívánja tartani, elnyomva bármely szabad, demokratikus, autonóm, önálló kezdeményezést.

  Igaz, hogy mindkét diktatúra – a Rákosi- és Kádár-rendszer – hasonlóan viszonyult a történelmi egyházakhoz (ateizmus, materializmus, a korábbi pozíciókból {pl. oktatás, kultúra, politika} való kiszorítás), ám a bánásmódjukban lényeges különbségek voltak.

  A Rákosi-rendszer a keményebb, brutálisabb megoldásokat helyezte előtérbe: kivégzések, kitelepítések, internáló- és kényszermunka-táborok (sokan kerültek a szovjet GULAG-ra is) voltak jelen az ekkor is már alkalmazott megfigyelések, besúgók, tömeges bebörtönzések mellett. A rendszer fő eszközei – egyebek mellett – az Államvédelmi Osztály (ÁVO) és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) voltak.

  Ez a szinte terrorisztikusnak mondható időszak Sztálin halálával 1953-ban és az 1956-os forradalommal lezárult egyelőre.

  Egyelőre, ugyanis a hatalomra kerülő Kádár-rendszer az 1960-as évek elejéig szintén kemény megtorlást alkalmazott a forradalmat követően: többeket kivégeztek, valamint bebörtönöztek, és az 1961. évi nagy letartóztatási hullám során egyházi személyek sokaságát ítélték el koncepciós perekben. Ám az 1960-as évek közepétől figyelhető meg a diktatúra „puhulása”. Innentől fogva – a már 1951-ben létrehozott – Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) a már létező besúgó-hálózattal és békepapi mozgalommal együtt irányította, ellenőrizte a magyar történelmi egyházak életét, működését. Ez a kevésbé terrorisztikusnak mondható három évtized (a ’60-as, ’70-es és ’80-as évek) alatt nemcsak az egyházak belső működésében következett be az, hogy jobban együttműködtek már a diktatúrával (a belső ellenállás némileg csökkent), hanem a magyar lakosság jelentős hányada is az elvallástalanodás irányába haladt. Ezt tovább segítette a szocialista kulturális ünnepek (május 1-je, új kenyér ünnepe, légi parádé, úttörő-mozgalom, stb.) bevezetése, a diktatúra által erőltetett ünneplése.         

   Mindezt a (F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt című, 2. emeleti kiállításunkban részletesen nyomon követhetjük. Különlegességét az is adja, hogy különböző helyiségekből (szobákból) áll: minden helyiségben újdonság várja a látogatókat. Részletekben gazdagon, szobáról-szobára szemlélteti a totalitárius (kommunista) diktatúrák eszköztárát: legyen szó a sajtóról, az ifjúságnevelő szervezetekről (DISZ, KISZ), a besúgókról, az Állami Egyházügyi Hivatalról (ÁEH) vagy akár a koncepciós perekről, valamennyi azt a közvetlen ellenőrzést sugalló környezetet mutatja be, ahol szabadon még csak egy lépést sem tehetünk.

   Kiállításunk ugyanakkor azért is rendkívüli, mivel a totalitárius diktatúrák által okozott súlyos problémákat többnyire olyan hétköznapi egyházi személyeken (lelkészek, plébánosok, káplánok, apácák, hittanárok, stb.) mutatja be, akik rosszkor voltak rossz helyen és nem azt érdemelték volna, amit kaptak. Mellettük főbb egyházi méltóságok (érsekek, püspökök) is helyet kapnak, és ez a történelmi helyzet jól mutatja, hogy egy totalitárius diktatúra – ha valakit az ellenségének tekint – kortól, nemtől vagy rangtól függetlenül tönkre teheti az illető életét.

   Tehát rajtuk, az ő sorsukon keresztül nyújtunk betekintést egy totalitárius diktatúra mindent ellenőrző, kontroll által meghatározott évtizedeibe: milyen lehetett az élet akkor azoknak, akik igazán meg akarták élni a hitüket? És – a korban – nem csupán az egyházi személyekről volt szó: a világi emberek ugyanúgy komoly megpróbáltatásoknak voltak kitéve, mint az egyházi sorstársaik.

  Szeretettel várjuk a Mindszentyneum 2. emeleti, (F)egyház – Egyházüldözés a kommunista diktatúra alatt című kiállítással is.

Sziva Csaba, történész, kiállítási demonstrátor

Nagy öröm számunkra, hogy ezen a napon a zalaegerszegi Mindszentyneum is igazi zarándokhellyé vált, hiszen egyházközségi zarándoklatot szervezett a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia is Mindszenty József bíboros atya nyomában.  A zarándoklatot Dr. Osztie Zoltán atya vezette, akik délelőtt a szentmisén vettek részt a Mária Magdolna Plébániatemplomban, majd megkoszorúzták Mindszenty József szobrát a templomkertben. Ezt követően megtekintették két állandó kiállításunkat is, majd innen továbbutaztak Csehimindszentre, ahol ők is imádkoztak Mindszenty József boldoggá avatásáért. 

2023.11.10-én már 19. alkalommal rendezték meg az Építészfórum által alapított Média Építészeti Díja (MÉD) gálaestet az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

A nemzetközi szaktekintélyekből álló előzsűri 78 épület, 91 terv és 26 épített környezeti munkából választotta ki azt a 10-10 munkát, amelyek döntősként a közönségdíjért versenyeznek.

A jó hangulatú esten bemutatkozott az 5-5 finalista tervező is, akik egy-egy rövid prezentációval (melyek között templom, óvoda, szeretetotthon is szerepelt) versenyeztek az év legjobb épületének járó díjáért a szakmai és médiazsűri előtt.

A kortárs magyar építészet legkiemelkedőbb munkái közül a nemzetközi előzsűri választotta ki a zalaegerszegi Mindszentyneum – Mindszenty József Látogatóközpontot, mely a Nagyberuházások Különdíját nyerte el.

A díjat a tervezők Balogh Csaba (Konkrét Stúdió Építészeti Kft.) és Kádár Mihály (TSPC Mérnökiroda Kft.) Indira van’t Klooster építészettörténésztől, a nemzetközi előzsűri elnökétől, az Amszterdami Építészeti Központ (ARCAM) igazgatójától vehették át.

A díjátadáskor a következő méltatás hangzott el:

Mi is a MINDSZENTYNEUM?

Egy a városhoz érzékenyen kapcsolódó városfejlesztési projekt. A homlokzat fátyolszerű szerkezete mögött horizontális és vertikális terek kompozíciója fogadja a látogatót. Az épület remekül köti össze a szétszakadt városrészeket és funkciókat. Az egyházi öltözetek moiré selyemanyagára emlékeztető homlokzati hártya mögött belső udvarok és átriumos terek tárulnak fel, melyek a beszűrődő napfény hatására életre kelnek. Ezek az építészeti gesztusok teszik a város szerves részévé az impozáns épületet.

Különdíjat kapott ez a nagyberuházás, amely túl a méretén és a fenntarthatóság szempontjait az épített emberi környezet színvonalának emelését is céljául tűzte ki.

A gálaest teljes egészében visszanézhető, a Nagyberuházások Különdíjának átadása itt látható.

Gratulálunk a tervezőknek!