Hírek

Szegények segítője

2021. 05. 13.

Számos visszaemlékezés és kordokumentum tanúsítja, hogy Mindszenty József apátplébánosként kiemelkedően sokat tett Zalaegerszeg szegény sorsú lakosaiért. A két világháború, Trianon, ahogy az 1929-től kezdődő nagy gazdasági világválság egyaránt súlyos megpróbáltatások elé állította a zalaegerszegi lakosság meghatározó részét. Kimutatások szerint 1932-re a város tizennégyezer fős lakosságának közel a negyede segélyezésre szorult, a mai formában ismert rendszeres állami segélyezési rendszer azonban ekkor még nem létezett. Kiemelkedő fontosságú volt tehát a helyi karitatív akciók megszervezése, ehhez viszont, ahogy az apátplébános rendre hangoztatta, széles körű társadalmi összefogásra volt szükség.

Mindszenty József évtizedeken át a zalaegerszegi karitatív egyesületek és bizottságok egyik legaktívabb, fáradhatatlan tagja volt; számos helyi szociális kezdeményezés fűződik a nevéhez. Aktivitása már 1917-ben, közvetlenül a főgimnáziumi hittanári kinevezését követően is megmutatkozott, amikor különböző felhívásokkal és jótékonysági rendezvények szervezésével próbált segíteni az első világháborúban elesett vagy megrokkant katonák családjain. Már plébánosként is számos egyéni akciót szervezett: 1936-ban például megalapította az Iskolásokat Segélyező Vármegyei Katolikus Karitászt, melynek bevételeiből évente kb. száz kisdiákot látott el ingyenesen cipővel. A szegény sorsú diákok taníttatására is figyelmet fordított: évente 20-25 paraszti családból származó, tehetséges diáknak biztosított a városban ingyenes szállást és ellátást iparosoknál és özvegyasszonyoknál, a lakbérrel őket is támogatva. A jómódú családokat arra ösztönözte, hogy hetente egy-két napon át élelmezzenek egyes rászorulókat. Karácsony előtt minden évben meglátogatta és saját adományokkal is köszöntötte a szegény sorsú többgyermekes családokat, de egész évben jellemző volt rá, hogy a családlátogatásai során élelmiszerrel, pénzzel, tüzelővel segítette a rászorulókat. Szociális elkötelezettségét jól mutatja, hogy tizenkét éven át még a plébániához tartozó öt hold földet is kiosztotta a szegények között ingyenes kerthasználatra.

Az egyéni akciókon túl kimagaslóan aktív szerepet vállalt a különböző szervezett helyi segélyakciók szervezésében is: az ő kezdeményezésére kezdte meg működését 1930-ban a népjóléti iroda a Tüttössy utcában; az 1931-ben felállított, az országos ínségakció vármegyei megszervezésére létrejött Törvényhatósági Segítő Bizottságnak is az egyik legaktívabb tagja volt. Részt vállalt a zalaegerszegi ONCSA (Országos Nép- és Családvédelmi Alap)-építkezések megszervezésében is: összesen hetven ilyen ház épült a településen a negyvenes évek elején, melyeket rászoruló nagycsaládok kaptak meg úgy, hogy egy hosszú lejáratú hitelből megvásárolhatóak voltak.

Segítő szándéka a Szociális Missziótársulat zalaegerszegi szervezetében is maradandóan megmutatkozott. E szervezet 1917-ben alakult, aktív tagjai elsősorban a közösségért, a szegény sorsúak megsegítéséért tenni akaró helyi hölgyek voltak. Az apátplébános a szervezet rendszeres adományozója, szónoka, szervezője volt; az éves beszámolókból az is kiderül: a közgyűlések nagy hatású záróbeszédét is rendre ő mondta. A szervezet aktivitását jól mutatja, hogy 1931-ben például már 216 tagjuk volt, akik összesen 1037 szegény- és beteglátogatást tettek, 2987 szociális ügyben jártak el, húsvétkor közel 180, karácsonykor pedig 207 családot támogattak, 45 család pedig lakbérsegélyt kapott. Mindezek mellett segítették a leányanyákat, kórház- és börtönmissziót is végeztek, utóbbi esetben a lelki gondozáson túl a rabok szabadulása után például útiköltség-térítést, munkát is kaphattak a segítségükkel. Számos karitatív gyűjtést és azokhoz kapcsolódó közösségi eseményt szerveztek, melyeken az apátplébános is rendszeresen részt vett. Létrehozták a Szent József Szeretetotthont az egyedülálló, nélkülöző idősek számára, 1931. június 25-én pedig ugyanott megnyílt és a tagok támogatásával egész nyáron működött a gyermekek napközi otthona: az első évben összesen 132 gyermek gondozását végezték e helyen, ahogy a következő években is sok kisgyermek kapott itt szakszerű napközbeni gondozást és ellátást, amíg a szülők a nyári mezőgazdasági munkákat végezték. A Szociális Missziótársulathoz csatlakozva a helyi Leánykongregáció, az iparosleányok Kis Szent Teréz Leányköre és a háztáji szolgálatban állók Szent Zita Leányegyesülete is hathatós karitatív munkát végzett, ahogy a második világháború idején a Szociális Missziótársulat tagjai is segítették a Vöröskereszt helyi akcióit. A Szociális Missziótársulat nem csupán a rendszeres segélyezéseket pártolta: 1941-ben például az árvízkárosultak javára is gyűjtést szervezett. Az apátplébános a nyilvános felszólalásai során ezeknek az akcióknak a kiemelkedő fontosságát hangsúlyozta: a társadalmi felelőségvállalás nélkülözhetetlen a nemzet megmaradása érdekében, ahogy a szeretet keresztényi alapkövetelménye is azt kívánja, hogy a szegényeket érdemben és hathatósan támogatni kell. A híveket mondhatni rászoktatta a rendszeres adományozásra, erősítve ezzel a szociális indíttatású civil kezdeményezéseket is; az ő közbenjárására erősödhettek meg igazán ezek a helyi karitatív kezdeményezések.

Szerző: N. Kis Tímea